A 11. század során, I. András király idejében a Kijevi Nagyfejedelemségből telepedhettek ide szerzetesek, akik a puha vulkáni tufaanyagba vájtak maguknak otthont. A környék nagyon is ideális volt számukra: az elcsendesüléshez keresve sem találhattak volna jobb helyet, a közelben akadt forrás, halakban gazdag édesvízi tó, vaddal teli erdők.

A vulkáni robbanással keletkező, jól faragható bazalttufában különböző rétegeket figyelhetünk meg, illetve láthatjuk a robbanások hatására a levegőből lehullott kőzettörmelék kisebb-nagyobb darabjait is. Feledhetetlen látvány a szelíden ívelt formájú kőzetbe vájt sötét üregek és a repedésekből kinövő buja, zöld növényzet összhangja.

Több üreg is volt a sziklába vájva, de némelyikük leomlott. A 18. században Bél Mátyás még 10 remetelakásról adott hírt, azonosítható volt köztük kápolna és ebédlő is. A remeték már a 14. században elhagyták a lakásokat, alighanem a rendszeres omlások és csuszamlások miatt. Ezek tehetnek arról is, hogy jelenleg csak két üreg látogatható. Az utóbbi évtizedek során többször is történtek állagmegóvási munkálatok, nyomaikat láthatjuk is a megerősített falakban.

Nyitvatartás

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes