A barlang szerkezetéből arra lehet következtetni, hogy a keletkezését a hévizeknek köszönheti. Az alulról feltörő meleg víz alakította ki az első járatokat, de eközben azokon a helyeken, ahol a talajból beszivárgó hideg víz a meleggel  találkozott, tovább oldotta a már kivájt üregrendszert, így magas, keskeny folyosók, eldugott termek, szűk járatok, függőleges rések keletkeztek, s váltak bonyolult labirintus-szövevénnyé a hegy gyomrában. Nem csoda, hogy 1929-ben ajtóval zárták el a bejáratot a szakavatatlan kíváncsiskodók elől, mert tapasztalat és megfelelő felszerelés hiányában gyakran fennállt a baleset veszélye. 

A barlangrendszernek három bejárata volt, de ebből napjainkban már csak kettőt vehetünk szemügyre. A Solymárt Nagykovácsival összekötő Z jelzésű turistaútból ágazik ki a a ZΩ jelzés, amelyen 280 métert megtéve érünk a főbejárat kelet felé néző nyílásához. Ha további 70 métert északnyugati irányba sétálunk,  elérünk a barlang egy kisebb, Pipa nevű bejáratához. Ezt szintén vasajtó zárja el előlünk. A harmadik, Rókalyuk névre hallgató nyílás a főbejárattól nyugatra feküdt 90 méternyire. 1950 és 1970 között használták a barlangászok, de a fokozott omlásveszély miatt végül felszámolták, befalazták. 

Bár a helyi lakosság körében már ismert volt a barlang bejárata, első 'hivatalos' felfedezője Koch Lajos volt, aki 1868-ban feltérképezte egy szakaszát. A következő fordulópont az 1926-os Magyar Barlangkutató Társulat megalakulása volt, amely célul tűzte ki a teljes járatrendszer felfedezését és bemutatását az érdeklődőknek. A munkálatok a mai napig tartanak.

A barlang feltárásának történetéhez szorosan kapcsolódik a közelében épült egykori Zsíros-hegyi turistaház, melynek építtetője és üzemeltetője a Magyar Turista egyesület volt. Az épületben külön szobát biztosítottak a Magyar Barlangkutató Társulat munkatársainak, kutatóinak, hogy ne kelljen a felszerelést minden alkalommal felcipelniük a hegyre, hanem ott tárolhassák, és kényelmesen átöltözhessenek, megpihenhessenek.

A vasajtóval lezárt bejárat nemcsak a kíváncsi, óvatlan, megfelelő felszerelés és szakismeret nélkül érkező kíváncsiskodók életét védi, hanem a barlang értékeit és élővilágát is. A falakon számos cseppkőformáció fedezhető fel. Az ajtón levő nyílás a benne lakó négy denevérfaj, valamint számos rovar ki- és bejárását teszi lehetővé.

1942-től fokozott védettséget élvez a barlang és közvetlen környezete. A Duna-Ipoly Nemzeti Parktól kell engedélyt kérni a látogatásra. Időnként felnőtteknek és gyerekeknek is szerveznek overallos túrákat. 

Nyitvatartás

Árak:

A barlangtúrák árairól a szervezők adnak bővebb felvilágosítást.