A vár egykor a Csákvár felé vezető völgytorkolat védelmére szolgált, csakúgy, mint a közelben lévő Oroszlánkő és a Gerencsérvár. Hohenzollern Frigyes brandenburgi őrgróf, a Rozgonyi család és az Újlakiak is birtokolták az erősséget, utóbbiak egészen a XVI. századig, amikor török kézre került. Miután 1683-ban a törökök távoztak, a vár gazdátlan maradt, és ahogy ez lenni szokott, a helyiek elkezdték elhordani a köveit. Ezekből épült többek között a majki kamalduli remeteség rendháza is.

A vár két részből állt: volt egy külső védőfal, amelyhez négyzet alakú torony kapcsolódott, valamint egy belső vár is; a kettő között pedig a várudvar. A vár téglalap alaprajzú, északi felén egykor felvonóhidas bejárat biztosította a ki- és bejutást, mellette pedig egy torony állt.

Állagmegóvása sokat váratott magára (egészen az 1960-as évekig), bár 1877-ben Rómer Flóris, a magyar műemlékvédelem atyja már felmérte a romokat. A vár délnyugati részén 1932-től 2013-ig turistaház és vendéglő üzemelt a Munka Turista Egylet jóvoltából. 1942-ben Lux Géza és Csányi Károly kutatta a várat.

Felújítása valamilyen okból kifolyólag rendre meghiúsult. 2013-ban a várfal jó darabon leomlott, így be kellett zárni. Azért még van remény: az épület bekerült a Nemzeti Várprogram második ütemébe.

Nyitvatartás

Árak:

Ingyenes.